DSC_3638

Ó, Kapitány, Kapitányunk! – A Kertipadon Kemény Dénes

DSC_3638

Az eddigi legnagyobb magyar rendezésű sportesemény zajlott 2017 nyarán. A vizes világbajnokság, ahol Kemény Dénes, mint a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke és a Nemzetközi Szövetség edzői testületének elnöke igencsak el volt foglalva. Csak reméltük, hogy eljön hozzánk, hiszen ilyen munkával és stresszel teli időszak után nem vágyik társaságba az ember, s azt is tudtuk, hogy sok felkérésre kellett nemet mondania. De legnagyobb örömünkre velünk kivételt tett, s az esemény után pár héttel már körünkben ült, s felszabadultan mesélt egy kicsit a vízilabdáról, de sokkal többet magáról, a családról, s azokról a hétköznapokról, amelyek egy átlag ember számára önmagukban is felérnek egy-egy kalandparki nappal.

A család olasz, német, magyar gyökerű. A Kemény nevet egy veneto-i névből, a Kendrellából magyarosították, tehát nincsenek rokonságban Kemény Ferenccel, aki Coubertin báró közeli munkatársaként a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökségi tagja volt. A sport gyerekkorától természetes közege. Imádott síelni, még lesikló bajnokságon is nyert érmet (érdekes, hogy az alföldi Törökszentmiklósi Sí Klub színeiben), illetve a házukban lakó színész, Koncz Gábor, megfertőzte a vízisízés szeretetével is. De Dénes édesapja, Fecsó bácsi, maga is vízilabdás volt, majd utánpótlás edző , egyedül nevelte az eleven fiút, s mivel nem volt hova tennie, kire bíznia, maradt az uszoda. Kezdetben még a kaputartó vashoz kötötte a köntös övével, nehogy beleessen a vízbe, de Dénes gyorsan eljutott a partról a medencébe és onnan már nem volt megállás. Játékosként a válogatottságig vitte, ami az akkori legendás magyar vízilabda egyéniségei között megsüvegelendő teljesítmény. Elég sokáig játszott, de a továbbtanulás sem volt kérdés. A humán -és állatorvoslás közül az utóbbit választotta, mondván, ha itt téved az ember, az még feldolgozható. Olaszországba, a festői Comoba ment játékosnak, állatorvosnak, majd edzőnek. Közel volt a tenger, a síterepek pár órára, imádták őt az olasz éttermekben , így tízből kilenc ember biztos nyugdíjig élvezte volna a paradicsomi állapotokat. De nem ő. Edzőként a gyengécske helyi csapatból csinált egy közepesnél jobbat. De továbblépni szakmailag itt nem lehetett. Ekkor pályázott Szívós István biztatására a magyar kapitányi posztra, és elég kis többséggel, valamint egy akkor ambiciózus pályázattal, amiben az olimpiai győzelmet tűzte ki célul, elnyerte a szövetségi kapitányi tisztet. Elég gyorsan érvényesítette az új szellemiséget, a tudáson, a munkán alapuló önbizalommal teli csapatot hozott össze. A csapat volt a titok, nem tétovázott, ha egy egyénieskedő, esetleg tehetségesebb, illetve egy kevésbé tehetséges, de a csapatba inkább illeszkedő játékos között kellett döntenie. Sokan értetlenkedtek, hogy fog pont ezekkel a játékosokkal nyerni. De nyert, egyre többször.

A szerb fóbiát hírből sem ismerte, volt olyan év, hogy 6 meccsből 5-ször vertük őket. A három olimpiai döntő közül az egyiket, Athénben, pont ellenük. Aranyoldal ez a győzelem a magyar sporttörténelem képes könyvében. Utolsó negyed, a szerbek két góllal mennek. A csapat nem játszik jól, s a vezérnek Kásás Tamásnak sem megy, cserét kér az utolsó negyedben. Ekkor hangzik el a legendás kapitányi mondás: “Döntsd el, Tamás, van hátra 7 perc, vagy négy év!” Ezután Kása megrázza magát, dob két gólt, ad egy gólpasszt, olimpiai bajnok a magyar csapat.

Kemény kérdések (Juszku Kálmán)  és laza válaszok (Kemény Dénes)

Kemény kérdések (Juszku Kálmán) és laza válaszok (Kemény Dénes)

Eddig a dicső történet, de nézzünk a történet mögé egy kicsit. Kása a gólpassz helyett rádobhatta volna maga is, hiszen jó helyzetben volt, és akkor ővé gólkirályi cím és a győztes gól is. De látta, hogy Kiss Gergő jobb helyzetben van, aki bevágta, s a gólkirályi címet és a győztes gólt dobó játékosnak kijáró nimbuszt is bezsebelte. De Kásás fejében meg sem fordult, hogy egyéni dicsőségét a csapat elé helyezze. A másik, hogy Kiss Gergő a ziccert pont ugyanúgy dobta be a kapus füle mellet, mintha edzésen gyakorolna. Kérdésemre, hogy mi van ha Gergő kapufára lövi, Dénes azt válaszolta: “Lehet kapufát lőni, mert emberek vagyunk. De nem azért, mert ez egy olimpiai döntő.” Tehát a pszichés nyomást maximálisan elviselő játékosokat válogatott be, és járatott csúcsformára.

De nemcsak a csapaton belüli kohézió volt erős, hanem a magyar nemzet részei között is erős kapcsokat létesített az aranycsapat. Ennek egyik legszebb példája, amikor Pekingben játszottuk a döntőt, ott délután három volt, Magyarországon reggel 9. Erdélyben 10. Mi van ilyenkor Erdélyben egy kis faluban? Természetesen, mise.  Szóval, ebben a kis hargitai faluban, Csehétfalván, miközben a pap celebrálta a misét, a kis pap a zsoltártartón mutatta az eredményt.

Ilyen csapatot épített a Kapitány.

Ezer történet volt még, a kvízt, hogy hogy nem, egy vízilabdás siheder nyerte.

Dénesnek a vidám órákat Kepes András barátunk, neki dedikált könyvével köszöntük meg. Csodálatos este volt, köszönjük!

Dénes és a Világkép

Dénes és a Világkép

Kepes András dedikációja Kemény Dénesnek

Kepes András dedikációja Kemény Dénesnek

2017. Szeptember 16.

0 hozzászólás

Szólj hozzá!

Minden vélemény számít!