Az eddigi legnagyobb magyar rendezésű sportesemény zajlott 2017 nyarán. A vizes világbajnokság, ahol Kemény Dénes, mint a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke és a Nemzetközi Szövetség edzői testületének elnöke igencsak el volt foglalva. Csak reméltük, hogy eljön hozzánk, hiszen ilyen munkával és stresszel teli időszak után nem vágyik társaságba az ember, s azt is tudtuk, hogy sok […]
Jankovics Marcell életénél színesebbet rajzolni sem lehet. (Bár, neki olykor sikerült.) A háború, a kitelepítés, a vagyonvesztés, a politikai üldözés sem gátolta meg abban, hogy az igazán fontosat elmondja az emberiségnek. Ezen az estén meg nekünk. A világhírű Kossuth-díjas művész, volt pannonhalmi diák hatalmas munkabírású, a mai napig lankadatlanul dolgozik. Az előadása utáni kötetlen […]
Az Angi Verát gyerekként láttam. Őszintén bevallom, eredetileg csak azért mentem el rá, mert egy rokonom játszott benne, de a film története és főleg az azt erősítő vizuális világ rabul ejtett. Akkor nem tudtam, hogy azokat a felejthetetlen színeket kinek köszönhetem. Egy óbudai „srácnak”, Koltai Lajosnak, aki már gyerekként kartonpapírból kamerát hajtogatott, és azt játszotta, […]
Kepes András. Nem szereti magát meghatározni, mi is csak próbálkozhatunk. Ő nekünk egy minden szinten emberközpontú, professzionális szakember. Író, egyetemi tanár, a megfelelő mennyiségű és minőségű öniróniával megáldott, többszörösen tapasztalt férj és gyermekeit rajongásig szerető családapa. Tágabb értelemben is nagycsaládos, mert műsoraiban annyira természetesnek és őszintének hatott, hogy sok helyen fogadták tiszteletbeli családtagnak. Hálából világhírességeket, […]
„Ezek valának, az utolsó szavai, Józsefnek, az arameusnak, kinek bátor az ő szíve, és meglelé a Szent Kelyhet a várban, melynek neve…aaahhööaah….” (Gyalog galopp) Évtizedekkel ezelőtt a kőbányai konzervgyárban voltam diákmunkán. Kézi targoncásnak osztottak be, s annyi volt a dolgom, hogy üres üvegeket vittem a raktárból a futószalag mellé. Jó sorom, azonban, nem becsültem meg, […]
Koncz Gábor, Kossuth-díjas színész-rendezőnk. Miskolcon egy diákelőadás után Szirtes Ádám javasolta, hogy mindenképp jelentkezzen a Színművészeti Főiskolára. Édesapja orvosnak, vagy papnak szánta. Sőt, egy évig azt is hitte, hogy a fia Budapesten az orvosira jár. Szerintünk mindenki jobban járt azzal, hogy Gábor a szíveket, elméket nem szikével, gyógyszerrel, hanem saját szívével, elméjével gyógyítja. Azoknak, akik nem […]