Jókedvünk dele: a vasárnapi ebéd

Apa: Te ezt csak így bejelented?
Lány: Hogy kéne?
Apa: Valahogy finomabban.
Lány: Én válok el, nem ti.
Apa: És anyád? Anyádra nem gondolsz?
Lány: Mindig rá gondoltam, de most nem tudok.
Anya (érkezik): Mi van?
Apa: Azt mondja, elválik.
Anya: Hogyhogy el?
Lány: Nem bírok vele tovább.
Anya: Nálunk nem szokás elválni.
Lány: Nem. De én akkor is.

(Részlet Háy János, Vasárnapi ebéd című drámájából)

A vasárnapi ebéd létező vetülete az összetartozásnak, de ha maga az összetartozás hiányzik, akkor az ilyen ebédek hangulata is olyan, amilyen annak hiányában maga az ebéd. Erről is szól Háy János drámája. Porzik a leves, műmeleg, mikrózott a rósejbli, és a tányérok felett olajszagú párbeszédek teszik nehézzé a levegőt.  Tehát, erőltetni nem kell. Ellenkező esetben  olyan lesz, mint Pistoletto képe. Csak az üres keretből prőbálunk tartalmat fabrikálni. (Michelangelo Pistoletto: Lunch painting-minus objects)

A zoon politikon nem szeret egyedül lenni. Akik ennek ellenkezőjét állítják magukról, általában a választott magányról beszélnek, vagyis arról, hogy akkor legyek egyedül, mikor kedvem tartja. Lelkiekben társaságra vagyunk ítélve. Hogy a táplálkozás, így a vasárnapi ebéd is miért társas aktus, nem tudni. Már korábban volt szó arról, hogy az ember eredendő húsevő mivoltát alátámasztani látszanak a ragadozó állatokra jellemző magatartásformák. Ezek közül némelyik a család kialakításában is lényeges szerepet látszik játszani. Bár a saját fajtárs elleni, akár annak életét kioltó agresszió a húsevőkre jellemző, és nem éppen csapatépítő tulajdonság. De mondjuk a zsákmány megszerzésében való munkamegosztás nagyon is az. Persze, a nőstény oroszlánok, akik a súlyos paták dobogása és szuronyszerű szarvak hegyes zizzenései között vadásznak a hűsölő hímoroszlán lelki biztatása mellett, vitatnák a munkamegosztás fejlett mivoltát. És ott van még  az utód vadászatra való tanítása, az élelem tárolása a szűkösebb napokra, ami szintén carnivora vonás. Mindezekben egy kis absztrakcióval könnyen észrevehető az emberi család több pozitív sajátossága, funkciója is, mint pl. a munkamegosztás, munkára nevelés, előrelátás, takarékosság.

Aztán leágaztunk vala az evolúciós sztrádáról és két lábra álltunk. Történt egyszer, hogy Ötzi bácsi leintette a szedelőzködő feleségét, (feleségeit), és maga ment férfitársaival a szőrös bundába panírozott mamut steak-ért, cserébe az otthoni teendők elvégzéséért. Így a nők egyre nagyobb odafigyeléssel viselték az utódok és a hazatérő férfi állat gondját, és ez a kezdetben érdek által vezérelt több figyelem megteremtette a család legfontosabb összetartó erejét, a személyes kötődést a család tagjai között.  A vasárnapi ebéd ethosza talán innen eredeztethető, pedig ekkor még nem is volt vasárnap. Nem volt sem első, sem utolsó napja a hétnek. Nem voltak vásárok, a harmadnapi feltámadás sem történt még meg ezen a napon. Ma viszont, már minden van az előbb említettek közül. Izraelben vasárnappal kezdődik a hét, az újszövetkezők ezzel zárják azt. A modern vásárok pedig ezen a napon az újkor templomaiban zajlanak, ahol az akciók alkalmával egy-egy sikeres vétel az újjászületés élményével ajándékozza meg a fiú mellett napjaink szent-családjának bármely tagját is.

A vasárnapi ebéd, mint közös étkezés megközelíthető a tudományos eszköztár segítségével is. Minden kutatás igazolja a jelentőségét. Például a Frank Elgar által vezetett munkacsoport fiatalok viselkedési zavarainak előfordulását és a közös étkezések számának összefüggését vizsgálta. Ennek során nem azon lepődtek meg leginkább, hogy a közös családi étkezések növekvő frekvenciájával a gyerekek mentális állapota is egyre jobb, hanem azon, hogy ez az összefüggés milyen szoros. Még a heti öt és hét közös étkezés között is lényeges különbség volt az utóbbi javára. Tehát minden egyes ilyen esemény számít. Igaz, hogy vasárnap csak egy van egy héten, de kezdetnek nem rossz, arról nem is beszélve, hogy a tágabb család rendszeres összejövetelének is ezen a napon van a leginkább realitása. http://www.sciencedaily.com/releases/2013/03/130320114955.htm

A vasárnapi ebéd a volt-van  polgári osztály ediktuma. Nem maga az összetartozás. De lehetőséget ad arra, hogy személyesen megbeszéljünk valamit. Akár a bevezetésként idézett párbeszédnek is teret adhat, de kevéssé fajsúlyos, csupán a gőzt kiengedő, témájában érdektelen locsogás színtere is lehet. A vasárnapi ebédet el lehet készíteni együtt, de egyedül is meg lehet főzni. Várni a többieket az ablakból ki-kinézve, és a kulcszörrenésre, vagy kaputelefon klasszikusra a kötényt lesimítva az ajtóhoz sietve. Meglepetést is okozhat. Kellemeset, új ízeket meg, vagy régi hangulatokat felidézőt, de okozhat megbocsátó önuralommal magunkba őrölt kellemetlen-ehetetlent.

Emlékeztek, hány vasárnap temetkeztünk a leveses tányérba a vizslató szülői tekintetek elöl, vagy merültünk nyakig a feszengő beszélgetésekben, amikor az új barátnő/barát szüleit először prőbáltuk meggyőzni, hogy bankot csak elvétve rabolunk és akkor sem a napi drog adagunk beszerzése céljából. Aztán, persze, menekültünk az asztaltól mihelyst lehetett moziba, valójában a másik, a telken gyomláló szülőpár által üresen hagyott lakásba, hogy a desszertet már kedvünk szerint ott fogyasszuk el. A formát megtartottuk, csak akkor a másik, pontosabban a másik nem, sokkal jobban érdekelt minket, mint az evés, vagy bármi más. Aztán a kapcsolat megszilárdulása után már mi jelentkeztünk be a készbe, a fahéjas almás pitére, a gyöngyöző fröccsre.

A generációk találkozása ez, ahol a szülő privilégiuma a főzés közbeni hamiskás dudorászás, a nagypapának a szürcsölés, a gyermeknek a teli szájjal való beszéd a „semmiről”, ami az iskolában az első héten történt.

A szokásokban, embertársaim, az is jó, hogy időt és energiát spórolunk, ugyanis nem kell gondolkodni. Ha, tehát, a távolból a hívó harangszót meghalljuk, akkor családi pozíciónknak megfelelően menjünk el, vagy terítsünk meg magunk vasárnap. A szokás viszont addig élő, amíg készülünk, akár jönnek hozzánk szeretteink, akár, ha „csak” jó esély van rá, hogy jöhetnek.  Ezért most megyek is, mert a harcsa kényes jószág. Jókedvű delet mindenkinek!