Mérlegelés – gondolkodás
„Máskor, ha összeveszett a feleségével, akárhányszor megtette hogy egész napon át nem evett egy falatot sem, észre se vette. Most reszketett az egész belseje és szédülés fogta el az éhségtől.
Összeszorította a fogát, széles erős, nagycsontú állkapcsát és szürke szemeivel mereven nézett előre. Egy vadállat makacs dühével viaskodott önmagával. De nem evett, megállta.”
Móricz hősének belső lényege volt az evés.
Feleségét is ütötte érte, fiának sem hagyott a csuporban a földre kihordott ételből egy falatot sem. Evéssel akart bosszút állni gazdáján, de egy végső zabálással csak keserű életén vett elégtételt, le is győzve azt. A mai generáció annak a paradox kornak a részese, ahol a ma Kis Jánosa, valószínűleg éppen súlyproblémával küzdene. Manapság megszűnt a jómódúak privilégiumának lenni a kövérség. Sőt, napjainkban több kövér ember száll ki Skodából, mint Audiból. A „győztesek” finnyásan turkálnak barátoknál a budget-es ételekben és gondolatban az otthoni hűtőben rájuk váró orátára, s a roppanós római salátára gondolnak, amit jófajta balzsamecettel és/vagy extraszűz Kalamatával öntöznek majd meg. A társadalom nagyobb része viszont az élet valós, vagy gyakran csak vélt csapásait az akciós élelmiszerrel tömött szatyrok alá temeti és sokkal inkább vesz kétszer annyit, mint kétszer olyan jót. De bárhonnan is jöjjön túlsúlyos barátunk, küzdelme végtelen. Aki elkezdi, legalábbis többségük, élete végéig fogyókúrázó lesz, s nem szabadul a kilóktól. McLaren-Hume vizsgálata már 1959-ben mindössze 2%-ra tette a sikeres fogyókúrák arányát, majd 40 évvel később hasonló eredményeket közölt egy angol szaklap. Persze jelentek meg közel 20% -os sikerekről is beszámolók. Szép, szép persze jó, ha tudjuk, hogy sok múlik azon, hogy mit jelent a siker. Ezek általában telefonos felmérések (pl. McGuire és munkatársaié), ahol a siker a telefonon követett és értékelt felnőttek 10%-os testsúlycsökkenése volt, amit legalább 1 évig tartani is tudtak. 20% elfogadható arány, bár kétlem, hogy a telefonon mérleg is volt, vagyis a siker ízének megtapasztalásáért nem nagy ár 1-2 kilóval kevesebbet mondani az adatrögzítőnek. És még akkor sem szabadulunk a zsírpárnáktól, ha már nincsenek. Nemcsak a súlyos testkép zavarokra, anorexiára gondolok. Ha valaki gyerekkorában kövér volt, de felnőttként normális a súlya, annak jó esélye van, hogy lélekben egész életében túlsúlyos maradjon. A mentális harc, a közösségben szerzett lelki sebek kötözése életre szóló program náluk. Nekik a személyi edző felesleges és nem ritka, hogy. iszonyatos bizonyítási vággyá konvertálják ezt a szorongást, pl. Palik László, vagy Ákos.
Limitált tapasztalataim szerint, (amikor még volt időm segédkezni életmódváltásoknál) azt mondhatom, hogy a tipikus fogyókúrázó a fogyókúrát úgy fogja fel, mint egy átmeneti állapotot. Szerinte van egy start vonal, jön a verseny, s ha nem is mindig mi szakítjuk át a célszalagot, de előbb utóbb beérünk a célba és utána szüret. Jöjjenek a bakkhánsnők, a megérdemelt ünneplés. Lefordítva: le kell fogyni 5-10 vagy 20 kilót és utána minden rendben lesz. Ezzel a hozzáállással az illető jegyet vált egy vonatra, fel-alá szaladgál, majd leül az ablak mellé, aztán a rohanó táj már csak az üveges retinára vet árnyékot, s a külső ingerek nem formálnak gondolatokat. Már nem is érti, miért szállt fel. Ennek a járatnak nincs végállomása és bár nem éhes, de előbb-utóbb, az egyik állomáson előkerül ismét a fasírt, a szalámis zsömle, vagy az alupapírba csomagolt libacomb. A többség hirtelen elhatározásból, teljesen felkészületlenül vág bele a fogyókúrába, nem ritkán reklámok, ismerősök hatására, nyomására. Ha belegondolunk abba, hogy egy szoba átalakítását mennyi ideig tervezzük, szervezzünk, hány részletét elemezzük, és mennyi előkészületet igényel, akkor jogos a csodálkozás, hogy testi-lelki egészségünket meghatározó figuránk átszabásának megtervezésére nem sok időt áldozunk. Nem halogatásról beszélek. De egy ilyen program más időbeosztást, más vásárlási, étkezési szokásokat igényel. Nem kell bonyolult önkísérlet hozzá, hogy lássuk, hogy a napi rutin legkisebb jelentőségű változtatása sem könnyű. Akik hozzám fordultak, azokat mind jól ismertem, ennek ellenére nehéz volt megtalálni az „on” gombot. A fogyókúrázó, még segítő kontrol mellett is, legtöbbször úgy kezdi, hogy fenekestül felforgat mindent maga körül. Éhezik, összevásárol mindent, amit hasznosnak gondol. Természetesen minden nap méri magát, (mintha számítana mennyi volt tegnap és mennyi ma). Turmixpor, diétáskönyv, tonizáló és zsírégető vackok gyülekeznek a polcon, s elkezd reform étkezni. Elmegy akár naponta futni, úszni, kondizni (ha nem figyeltem oda, nagyobb súllyal csinálta a gyakorlatot), egy órán át áll a Decathlonban a pulzusmérő órák előtt. Bújja az internetet, hinti az igét a teremben, a munkahelyen mindenkinek, agyára megy a családjának, s végül a kétes, vagy kérészéletű eredmény után jobb esetben ott találja magát, ahonnan elindult. Rosszabb esetben kiégve, csalódva a módszerben, önmagában, összeroskad, és megadva magát sorsának, még tovább hízik. Aztán jön a következő „egyél, hogy fogyj” csodaszer. Ha van, amit meg kell tanulni az az, hogy ne kapkodjunk. Van időnk. A váltás fokozatos legyen, egyszerre csak egy dolgon változtassunk. Nem átkozom a fogyasztó ipar megélhetési igehirdetőit, akik félórás ismeretség, vagy két email váltás után egy teljesen új életet szabnak ránk. Ha mindenki az első, (OK legyen a második), sikertelen próbálkozás után, felhagyna a reform/fitt/vitál etc. futárszolgálatok, fogyi pékségek, a hasprés és future-vision-oktaéder hyper trainer gépek igénybevételével, vásárlásával, akkor azok eltűnnének a jó szándékkal kikövezett úton oda, ahová valók. Igen, a kénkövesre gondolok.
A másik dolog, amivel kezdenünk kéne, sokkal olcsóbb, mint a korábban felsoroltak. Beszélnünk kell a miértekről is, hogy miért akarunk lefogyni. Érdemes több hetet is rászánni. Sokat segít. Lehet, hogy annak felismerésében, hogy semmi értelme nincs belekezdeni fogyókúrába. De ez is valami. Értelme, szerintem, a legkisebb tartós túlsúlycsökkentésnek is van, de 10%-os tartós csökkenésnél szignifikánsan nőnek az élettani előnyök. Ha öröklétre vágyunk, vagyis a cél, hogy tovább éljünk, már most szólok, hogy nincs különbség a várható élettartamot tekintve egy normál súlyú és egy kissé túlsúlyos ember között. Sőt, de ezt majd a web-en körüljárjuk még. Tehát beszélgessünk, nem feledve, hogy így van idő elmenni egy laborvizsgálatra, egy EKG-ra, el lehet kezdeni piacra járni, és nem utolsó sorban, amiről sokan elfeledkeznek, fel lehet készíteni a környezetet, a férjet, feleséget, barátot, barátnőt. Szóval miért is ? Azért (fogyókúrázom), hogy lefogyjak. Logikus, nem? Ha nem tudjuk megmondani, hogy miért is lesz jobb nekünk x kilóval könnyebben, akkor ruházzunk be egy új nadrágba, szoknyába és kezdjünk el egy jó könyvet inkább. A jojó effektus és az állandó pszichés frusztráció, sokkal nagyobb károkat okozhat nekünk , családunkról nem is beszélve, mintha egyszerűen magunkra szabnánk életvitelünket és nem a cosmo világ üvöltő derviseihez. Tehát egy igazi ok nélkül kínszenvedés lesz! Nézzük csak, mintha hasonlót mondana az egyik orákulum, a Mayo klinika is, noha amerikai. Úgy tűnik ott is vannak normálisan és felelőséggel gondolkodó, őszintén beszélő emberek:
Permanent weight loss takes time and effort — and a lifelong commitment. Make sure that you’re ready to make permanent changes and that you do so for the right reasons.
http://www.mayoclinic.com/health/weight-loss/HQ01625
Csodabogár van, ismertem jó párat. De nincs csoda káposztalé kúra, nincs csodacukor, nincs plakátrólmegmondós csoda guru. Tehát, ha fogyni akarsz, a legfontosabb, hogy eldöntsd, hogy miért akarod ezt, és hogy miben is gátolnak a fölös kilók. Ha jó okod van a fogyókúrára, csodaszerekben ne bízz. Legfeljebb a kockás papírban, amire leírod, mennyit ettél és azt, hogy mennyit mozogtál.
S még egy utolsó gondolat a miértekről. Ha nem csak azt kérdezzük magunktól, miért akarunk lefogyni, hanem mielőtt eszünk, arra is megpróbálunk választ adni, hogy miért akarjuk azt az ételt elfogyasztani, sokkal közelebb kerülünk az emberi megoldáshoz, mint gondolnánk. Ugyanis, ha a válasz az, hogy azért, mert ez egy teljes tápértékű, finom, mi több, mennyei étel, vagy, mert a barátaimmal összejöttünk elkészíteni és bűvkört varázsol körénk, vagy, mert farkas éhes vagyok és bírnom kell a munkát, sportot, akkor az igen nagybetűs, ezek a válaszok igazolhatók. A döntés hozzáadott értéket, élményeket, barátokat jelent, illetve természetes élettani szükségleteket fedez. Pusztán ezekből a kalóriákból szinte lehetetlen kórosan elhízni. Tulajdonképpen a Kertipad emberi mértékéből is levezethető az üzenet:
Inkább kétszer olyan jót, mint kétszer annyit!
De ha a kalóriák a következő válaszokból erednek, hogy: – ha már megfőzte a feleségem (anyám, akárki), ha már otthagyta a gyerek, ha már kifizettem, ha már a desszert (majdnem) ingyen van, ha már egyszer eljutottam moziba, ha már akciós stb. csak nem fogom otthagyni? – nos, akkor lapos, üres élményekkel, szorongással és tényleg értelmetlen, felesleges kilókkal leszünk gazdagabbak. A web-en, a Mission Possible alatt folytatjuk majd, a témával kapcsolatos élettani ismeretekkel, közérthető formában. Bemutatjuk majd a zsírszövetet is, meglátjátok, nem is annyira ellenséges, mint ahogy elsőre gondolnánk. Folyt. köv. a web-en.
(Mondanom sem kell, a súlytöbblet hátterében szomatikus és lelki betegségek egyaránt állhatnak. Az egészségügyben felkészült szakemberek, obezitológusok foglalkoznak a klinikai esetekkel. Ettől függetlenül, jelentősebb súlycsökkentés előtt, egy háziorvosi konzultáció mindenképpen ajánlott.)
Szólj hozzá!