„Jöjjetek, igaz imák:
jó vizek, öntözzetek meg,
és kit oly rosszul szeretlek
válts meg, égi tisztaság!”

(Szabó Lőrinc)

A víz színtelen, szagtalan, íztelen.  Ezt tanultuk kisiskolásként. Vagyis, olyan semmilyen. Valóban, első ránézésre semmi különös, s bár én már azt sem mondanám, hogy íztelen lenne, de egyéb, nem érzékszervi tulajdonságai az élet szempontjából sokkal fontosabbak. Hogy mennyire különleges, isteni ajándék van a kezünkben, arra ritkán gondolunk. Szeretném, ha ez másként lenne, és vigyáznánk rá. Van okunk csodálni, íme, néhány dolog, miért is.

Víz nélkül felforrnánk. Vagy legalábbis főhetne hiánya miatt a fejünk. A szó szoros értelmében. A víz fajhője ugyanis magas. Ez azt jelenti, hogy más vegyületekhez képest sokkal több energia kell hőmérsékletének egy fokkal való felmelegítéséhez. Ennek ugyan a főzésnél hátrányát látjuk, de a szervezet ebből sokat profitál. Mivel az élethez szükséges kémiai reakciók közül számos jelentős mennyiségű hőt termel (exoterm), fűti a környező közegeket, szöveteket. Mi lenne, ha a víz gyorsabban, jobban melegedne? Baj. Kb. 50 Celsius fokos testhőmérséklethez közeledve az enzimeink jellegzetes térszerkezete, tekintve hogy fehérjék, megváltozik. S mivel az enzim és a reakcióban résztvevő más molekulák (szubsztrátok) úgy illenek egymásba, mint kulcs a zárba, a legkisebb térszerkezeti változás is lehetetlenné teszi a vitális funkciókat biztosító folyamatokat. Az összes termelődő hőt gyorsan, közvetlen a környezetnek leadni lehetetlen. A víz, viszont, felveszi anélkül, hogy maga, így a test hőmérséklete lényegesen megemelkedne. Ugyan ez a helyzet, ha külső hőhatás ér minket. Ezért elemi jelentőségű életünk szempontjából a víz magas fajhője.

Mi a kapcsolat a víz fizikai tulajdonságai és az ázsiai konyha között? A zseniális természet. Ha nem lenne a víz, ki kéne találni. Ugyanis nem elég, hogy a szervezetünkben keletkező, vagy testünket érő tengernyi hőt minimális melegedés mellett elnyeli, ráadásul a fajhője mellett a párolgáshője is magas. Vagyis kevés víz elpárologtatása is jelentős hőveszteséget okoz nekünk, ami a nyári melegben szintén szervezetünk optimális hőmérsékletét biztosítja. Melegebb éghajlatú ázsiai konyhák izzasztó fűszerezése nem véletlen. Bár átmenetileg melegünk lesz, de ha nem a légkondicionált thai apartmanban étkezünk, akkor kinti légmozgásban érezni fogjuk a jótékony hűsítő hatását is.

Stabil, mint a régi konyhai hokedli. A hőt felveszi, de maga a molekula meg se rezzen. A légzéssel, bőrfelületről párologtatással vesztett víz ne tévesszen meg, csak halmazállapota változik, de maga a víz rendkívül stabil vegyület. Így a szervezet reakcióinak kiszámítható, állandó közege. A párolgás miatt sokan azt hiszik, hogy illékony, labilis anyagról van szó, pedig 2000 Celsius fok környékén kezd csak hidrogénre és oxigénre bomlani.

Nagy mennyiségben úszni nem tudóknak veszélyes, de víz nélkül lélegezne egy emberfia is?  Érdekes kérdés, a válasz még inkább az: nem nagyon. Igyekszem egyszerűen megmagyarázni. A víz ismert oldószer, s nem is a víz lenne, ha nem lenne ebben is rendkívüli.  Csak egy létfontosságú példa. Az élő szervezetben a vízoldékony anyagokat képes ionos formában oldatban tartani. Így a bikarbonát is ebben a formában van jelen (HCO₃^–). Ez nem más, mint a bikarbonát puffer működésének előfeltétele. Főleg ez a puffer vigyáz arra, hogy a szervezet pH egyensúlya (savkoncentrációja) a kívánt értékek között maradjon, mondjuk egy kiadós mozgás, borozgatás, vagy mindkettő után. A bikarbonát megköti a savat, majd szénsavvá, ezután széndioxiddá alakul, amit végül kilélegzünk. Ha ez nem lenne, vagyis a víz nem tartaná készleten az oldott bikarbonátot, akkor a savkoncentráció jelentős pH eltolódást okozna, ami már ellehetetlenítené az életfontosságú folyamatok, mint pl. az oxigén-széndioxid gázcsere lezajlását.

Az „egyéb” biokémiai szerepeivel, mint az energiaraktározó ATP és más molekulák hidrolízise, a növényi oxigéntermelő fotoszintézis, s számos más nélkülözhetetlen funkció, tulajdonság, kétség nélkül bizonyítja, hogy nélküle nincs, és nem is lehet élet a Földön. Ennek tudatában vigyázzunk rá. De nem csak kívül, hanem belül is, vagyis a környezetvédelem mellett, a belső környezetünk (milieu intérieur)   védelmére is gondoljunk. Erről is szóljunk jelentőségéhez képest igen röviden.

A víz nem csak képletesen az élet forrása. Ott buzog az ereinkben, de az ereinken kívül a sejteket is körbe-körbe folyja. Hál’ Istennek a zsírszövet nem, illetve minimálisan köt meg vizet. (Hogy ez miért előnyös, arról már írtunk „ A barátunk a zsírszövet ”-ben.) Az emberi test tömegének átlagosan 60%-a víz, a hölgyek, (a férfiak örömére), több zsírszövettel rendelkeznek, így náluk arányosan kevesebb a víztartalom. Gyermekeknél az arány magasabb. Ez különösen a gyereksportolóknál, vagy gyermekbetegségekben fontos, mert nagyobb a kiszáradás veszélye.

Mennyit is igyunk? Ha éhes vagy egyél, ha szomjas vagy igyál. Taoista bölcselet, és általában igaz is. De nem mindig. A vízfelvétel főleg a hypothalamus szabályozása alatt áll és a szájnyálkahártya állapota, a testfolyadék térfogatának, illetve sókoncentrációjának változása számára a legfontosabb ingerek. Elég jól szabályozott, de egyes élethelyzetek, pl. idősebb kor, vagy nagy meleg, az ekkor végzett munka, sport tudatosabb folyadékpótlást igényel. Erre nyáron több médium is felhívja a figyelmet, arra viszont kevesebb, hogy a pótlás első lépése, a raktárak feltöltése a várható vízvesztést megelőzően. Főleg a sportolóknál. A profik cizellált terveket dolgoznak ki, de nekünk elég, ha pl. futás előtt 20 perccel kb. 4 dl folyadékot (víz és gyümölcslé 5:1 arányú keverékét) elfogyasztunk. Sót csak nagyon intenzív, 30 percet meghaladó izzadás esetén szükséges pótolni, de ezt a mozgás előtti vagy utáni étkezéssel is megtehetjük. Ha pedig nagy a folyadékvesztés, akkor a mozgás alatt folyamatos, mérsékelt egyszeri mennyiségekkel történő bevitel legyen. Akár futás közben is vigyünk magunkkal palackot. (A vízmérgezés ritka, de nem lehetetlen. A nagyon szomjas ember hirtelen nagy mennyiségű víz, vagy más hipotóniás folyadékbevitele által okozott drasztikus nátrium koncentráció csökkenés a fő ok.)

Durva becsléssel mondhatjuk, hogy napi 2-2,5 liter folyadékra van szükségünk, de ebben benne van a vízen kívül a reggeli tea, vagy gyümölcslé is, és a lédús ételek is. Általános szabály nincs arra, hogy mikor vagyunk optimálisan hidrált állapotban, de a vizeletünk színe jó támpont, erről bővebben itt olvashatsz :http://www.europeanhydrationinstitute.org/human-hydration/assessing-hydration-status/ .

Mit igyunk? Ha meleg van, izzadunk, sportolunk, akkor szénsavmentes ásványvizet. Bár a nátrium bevitel is a vizsgálatok kereszttüzében áll, jelenleg nem mondhatunk mást, mint hogy a magas vérnyomásban szenvedők csak egyes, alacsony nátrium tartalmú vizet fogyasszanak.

Normál fizikai terhelés mellett én a felszíni vizeket támogatom, pl. a csapvíz. Aki szűri szűrje, aki forralja, forralja. Jelenleg semmi olyan adat nem áll rendelkezésre, hogy a vezetékes, klórozott ivóvíz egészségkárosító lenne. Nem azt jelenti, hogy bizonyos káros anyagok ne lennének benne, mint pl. gyógyszermaradványok. De ennek élettani hatásához a határértékek betartása esetén több millió pohár vizet kéne meginni.

Közhely, hogy a diétázóknak többet kell innia! Közhely, de nem igaz. Semmivel nincs nagyobb folyadékigény, de arra gondolni kell, hogy ha kevesebbet eszünk, akkor magával az étellel bevitt folyadék csökken. Alapesetben a bevitt folyadéknak kb. 25% -a származik az ételekből, így ennek megfelelően kell emelni a mennyiséget. Tehát, ebből a szempontból indokolt némi többlet. Ha valaki fehérje diétát tart, akkor ez okozhat fokozódó vizeletürítést, ezért szükséges a nagyobb odafigyelés.

Az étkezések előtti vízfogyasztás segít-e a fogyásban? Nos, igen is, nem is. 35 év alatt nem, de a kor előrehaladtával egyre inkább. Egy vizsgálat szerinthttp://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/17228036 a 30 perccel az étkezés előtt fogyasztott víz szignifikánsan csökkenti a táplálékkal felvett energiamennyiséget az idősebb korosztályban.

Összefoglalva: a víz magas fajhője és párolgáshője révén lehetővé teszi a szervezet hőszabályozását. Biztosítja a szervezetben, többek között, a pH pufferek működését, és az ATP hidrolízisét.  A szomjúságérzetünk nem mindig arányos a tényleges vízhiánnyal, ennek tudatában fokozottan figyeljünk a vízpótlásra. Unokáink is szomjasak lesznek, tehát ne pazaroljuk, vigyázzunk rá.