BMI, a sovány vigasz

– Doktor úr, én elfogadom, hogy ha nem eszem, nem iszom, nem dohányzom, nem futok nők után, nem kártyázom, akkor tovább élek, csak meg tetszene mondani, hogy akkor mi értelme van a hosszabb életnek? , avagy -Érdemes-e éhen halni, hogy egy kicsit tovább éljek?

A zsírszövetről már megpróbáltunk egy kicsit objektívebb képet rajzolni (lsd. Mission Possible alatt). Azért volt mindez fontos, hogy megtegyük az első lépéseket egy más megközelítés felé. Ezen optikán át nem fekete és fehér világban gondolkozunk, nem kreálunk ellenségképet. Ma, talán a médiában működő egyszerű üzenetek miatt, annak van esélye sikerre, aki egyetlen dolgot választ ki, amiről aztán „lerántja a leplet”, megmutatja annak mindent mételyező szerepét, és magát az ellene való keresztes hadjárat felkent (lehetőleg egyedüli) lovagjának tünteti fel. A zsírégető kommandóknak ilyen a zsírszövet, valamint a testsúly. Ők azt hirdetik sikerrel, hogy csökkentsd a testsúlyod és sokáig élsz. A konzumáló kor emberének nincs a halálon túl mutató perspektívája, ezért mindent ebben a szűkre szabott 70-80 évben szeretne megvalósítani. Ez világnézeti kérdés, tehát nem ebben szeretnék most állást foglalni. Hanem csak arra rámutatni, hogy sajnálatos módon az egészség témakörében a dolgok fokmérőjének  leginkább azt tekintjük, hogy általuk mennyivel élünk tovább. Elhitetik velünk, hogy ha követjük a fogyasztó -és zsírégető kapszulás próféták súlycsökkentő vízióját, akkor a bónusz évek alatt, mennyivel több célunkat érjük majd el. (Pedig ekkor jó részt az egészség gurukat segítjük saját életcéljainak megvalósításában, hiábavaló anyagi és egyéb áldozatokat vállalva.)

A testsúlyt már felváltotta a nemet is figyelembe vevő BMI (Body Mass Index, vagy testtömeg index, lásd. BMI zónát a weboldalon). Vannak korlátai. Az egyéni alkatot nem veszi figyelembe (pl. atléta alkat) aztán idősebbeknél, gyermekeknél is döcög, de az átlag populációnál jól használható mutatóról van szó.  A mai világban már nem azt kérdezik egymástól az edzőtermi szaunában, hogy hány kiló vagy, hanem, hogy mennyi a BMI-d. Ha ez

25, illetve felette van, akkor túlsúlyról beszélünk.

30-tól elhízottak,

40 felett nagyon (u.n.extrém) elhízottak vagyunk, és jó esetben bennünk lakozik a változás iránti vágy.

Fordítsunk egyet a dolgon, nézzük a táplálkozási plakátguru szemszögéből. Azt mondja – „Gyere hozzám, leviszem 25 alá a BMI-det, tovább élsz x évvel. Kétséged sem lehet, hogy jó helyre kerülsz. Megsúgom, hogy a feltámadásnál is számítanak majd rám, mert mások lefogyasztásával annyi, de annyi életévet adtam már az emberiségnek”. Azt vizsgáljuk most meg, hogy van-e igazság abban, amit mond, leszámítva végítéletnél betöltendő szerepének valószínűségét. A Kertipad közösség tagjai, ahogy mondtuk, nem BMI értékekkel kelnek és fekszenek, de a bizonyítékon alapuló orvoslás tételeit elfogadják. Akkor lássuk, van – e élet a 25-ös BMI-n túl és innen!

Sok vizsgálatot végeztek ezzel kapcsolatosan. Egy német szaklapban (Deutsches Artzeblatt) publikáltak szerint, bár a túlsúlyosság a koszorúereknek nem tesz jót, nem rövidíti meg germán barátaink életét. Szerencséjük, mert a többségük ebbe a kategóriába esik. További kb. 20%-uk elhízott, vagyis a BMI már 30 fölé kúszik. Egyébként egy másik vizsgálat (NHANES) hasonló arányokat hozott az amerikai populációban, vagyis túlsúlyos, illetve elhízott a felnőtt lakosság kb. 70%-a.

A 30-as BMI értéket (pl 182 cm magas 102 kg-os férfi) átlépve  már egyértelműen rosszabb életkilátásokkal számolhatunk. Az elhízás a halálozási rátát 20 % -kal, az extrém elhízás akár 200%-kal is emelheti. 40-es BMI feletti extrém elhízással (182 cm magas 125 kg-os férfi) több mint hat évet veszítünk, 50 feletti BMI pedig, több mint 10, akár 14 évet is elvehet az életünkből. Ami viszont nekem is meglepő, hogy a vizsgálatok többsége szerint ezt a megnövekedett rátát nem a daganatos megbetegedések okozzák (az extrém elhízást előidéző nagyobb, és egészségtelenebb tápanyagbevitel, azt gondoltam, hogy nagyobb arányban idéz elő daganatokat), hanem inkább kardiovaszkuláris okok. A túlsúly (nem az elhízás!) a férfiaknál, pont védő faktorként szerepel a daganatokkal szemben, 7%-kal kedvezőbb a halálozás, mint a normál súlyúaknál. Nőknél szignifikáns különbség nincs.

Nézzük a normál BMI (18,5) alatti világot, a soványakét. Mivel Japánban inkább előfordulnak sovány egyének, ott azt is vizsgálták, hogy a 40 év feletti soványak tovább élnek-e. Nos, a kutatás szerint a soványak nagyon rosszul járnak, mert évekkel előbb halnak, mint akár túlsúlyos polgártársaik.

És végül, amit különösen fontosnak tartok, egy amerikai vizsgálatról. Az amerikai NCI tanulmánya szerint, az a 40 év feletti túlsúlyos, aki legalább heti 2-2,5 órát fizikailag aktív, több mint 3 évvel él tovább, mint a hasonló korú, inaktív, normál testsúlyú. Ez utóbbiaknak normál BMI-jük sovány vigasz. Tehát, van olyan helyzet, ahol valami a testsúlynál is többet nyom a latban. Vagyis, bizonyos esetekben inkább az számít, hogy ki lép arra a mérlegre, mint az, hogy az a mérleg éppen milyen számot mutat. Bár több helyen elmondtam véleményemet, hogy sportolni nem a hosszú, hanem a minőségi életért kell, azért jó tudni, hogy ebből a szempontból is megéri mozogni.

Összességében azt mondhatjuk: a túlsúlyos egyének, bár koszorúér betegségben inkább szenvednek, mint a normál testsúllyal élők, életkilátásaik nem rosszabbak. Sőt, az aktív túlsúlyosak tovább élnek, mint az inaktív normál testsúlyúak. De akiknél a kilók lényeges pluszban vannak, ők az elhízottak, ők tényleg rövidebb élettel számolhatnak, vagyis a nagyon sok kiló plusz, az sok életév mínusz.

(a kép forrása: internet)