Barátunk a zsírszövet

A zsírpárnák társadalmi megítélése változik. Bár kevés olyan személlyel találkoztam, akit a „rubensi” jelző hirtelen boldoggá tett volna, de annak megértése fontos, hogy nem egy eredendően negatív stigmát viselünk a túlsúllyal, hanem egy változó társadalmi elbírálás alá eső állapotot hordozunk. A külső megítélése, tehát nem állandó, beleértve saját önképünket is. Néha szörnyű kövérnek látjuk magunkat, néha egész jól ki vagyunk békülve zsírraktárainkkal. Ha a zsírszövetet górcső alá akarjuk venni, keresnünk kell egy olyan referencia pontot, ami nem ennyire bizonytalan. Forduljunk az élővilág professzoraihoz, az élettanhoz és a biokémiához. Az ő válaszaikból már egy sokkal objektívebb és határozottan pozitívabb kép rajzolódik ki a rendszerint gyűlölt zsírpárnákról. A zsírszövet, bármily meglepő, a tőle telhető módon segít minket. A rendelkezésre álló egyéb lehetőségek testtömeg szempontjából sokkal rosszabb alternatívát kínálnának.

Hogyan véd a zsírszövet minket az elhízástól?

Ha valakinek azt mondanám, hogy könnyebbek vagyunk a zsírszövet által, 100 emberből egy, ha hinne nekem. Megpróbálom most meggyőzni a többi 99-et. Az alaphelyzet a következő: táplálkoznunk kell, hogy lélegezni, dolgozni, sportolni tudjunk. De a bevitt és fel nem használt tápanyaggal, energiával, a szervezetnek valamit kezdenie kell. Jobb híján elraktározza. De nem mindegy mibe, illetve milyen szövetbe.

1 g zsírszövetbe majdnem kétszer annyi energiát tudunk begyömöszölni, mint a fehérjékbe, vagy szénhidrátokba.(1 g zsír 9 kcal, 1 g fehérje 5 kcal és 1 g szénhidrát 4 kcal).

Így szükség esetén, ha mondjuk, 100 egység ilyen extra energiát el kell raktározni, akkor az kb. fele olyan tömegű zsírszövetben elfér, mint pl. szénhidrátban, vagy fehérjében. Tehát, ha nem lenne zsírszövet, bizony nagyobb súlyt kellene cipelnünk. De nemcsak emiatt.

Zsíroknak, lipidnek van egy közös vonásuk. Vízben nagyon rosszul oldódnak, így kevés vizet is tartalmaznak. Miért fontos ez? Ha egy vastag pamutpulóverben elkap minket az eső és elázunk, akkor érezzük, hogy szinte ólomként nehezedik ránk a vizes ruhadarab. Örülünk, ha levesszük. Egy vékony esőkabát, ami összehajtva szinte a zsebünkben elfér, nem veszi fel a vizet, pillekönnyűnek érezzük az eső elmúltával is. Az emberi szervezetnek több mint fele víz. A zsírok, fehérjék, szénhidrátok, ha nem is esőben, de folyamatosan vízben áznak. Míg azonban a zsírok alig vesznek fel vizet, addig pl. a szénhidrátokhoz tartozó glikogén minden grammja 2 grammnyi vizet köt meg, a fehérjék pedig még ennek is a többszörösét.

Ha tehát nem lenne zsírszövet, akkor a vízmegkötés révén egy átlagos testsúlyú ember 10-30 kg-mal lenne nehezebb.

Na, kezd már barátságosabb lenni a zsírszövet? A zsírszövet azért is zseniális, mert vizet nem köt meg, de a szervezetnek mégis tud vizet szolgáltatni. Hát ez meg hogy lehet? A zsírraktárak olyan molekulákból, zsírsavakból épülnek fel, amelyek nagyon sok hidrogén tartalmaznak, a legtöbbet a szervezetben. Közismert, hogy a víz hidrogént (H) és oxigént (O) tartalmazó vegyület (H2O). Így a légzési oxigén felhasználásával, (oxidációval) minden egységnyi zsír másfél egységnyi vizet „fakaszt”.

Mi egyebet tud még tenni a zsírszövet, hogy ne hízzunk el?

Van még a tarsolyában. A zsírszövet nem egy elkülönült szerv, mint mondjuk a hasnyálmirigy, mégis egyre inkább annak tekintjük (adiposo organ). Hormonokat és egyéb, anyagcsere szabályozásban, gyulladásos folyamatokban fontos szerepet játszó vegyületeket termel, mint pl. a leptin nevű hormont. Normális esetben, ha nő a zsírszövet mennyisége, nő a leptin szintje is, így egyre nagyobb lesz a zsírbontás, kisebb a táplálékfelvétel. Így a zsírokat éhezéskor, illetve fizikai terheléskor fokozatosan, egyre nagyobb mértékben bontjuk el energiaigényünk fedezésére.

És még sorolhatnánk a zsírszövet életfontosságú, segítő szerepét. Remek hőszigetelő, véd a mechanikus behatások ellen is, így pl. lehetővé teszi, hogy sportoljunk. De nem csak ilyen támadások védvonala a zsírszövet. Ha egy fertőző ágens jut a szervezetbe, akkor az sokszor a zsírszövetben tárolódik, amíg kiválasztásra nem kerül. Így a véráramban alacsonyabb koncentrációban lesz jelen, ezáltal a fertőzés, mérgező ágens ártalmassága csökkenhet. És akkor még a zsírban oldódó vitaminokról (A, D, E, K), az esszenciális zsírsavakról nem is beszéltünk.

Megértem, ha valaki a fentiek ellenére sem örül a deréktáji úszóguminak, vagy a tomporon, combokon felhalmozódó lipid raktáraknak. Örülni nem kell, de el kell fogadni, hogy, amit látunk, az nem testidegen. Egy csodálatos rendszer, az emberi szervezet, természetes reakcióinak eredménye, tehát a zsírszövet felhalmozódása az elhízás (pozitív energia egyenleg) következménye és nem oka. Mivel alapvetően véd minket, ne is tekintsünk a zsírszövetre, mint első számú közellenségre, amit irtani kell. Ennek tudatában kell a kedvezőbb testzsír arányokra törekedni (<25%). Mindezek megértése egy fogyni akarónak alapvető mentális feladata.

Összefoglalva: a túlsúlyos testalkat társadalmi megítélése változó. A zsírszövet nélkül jóval nagyobb testsúlyt kellene viselnünk. Nemcsak energiaraktár, hanem fontos védekező mechanizmusokat eredményező és hormonokat termelő szövet, szerv. A zsírok fogyasztása táplálkozásunk normális és kívánatos eleme, étrendünkből száműzni kifejezetten káros. Mindezek tudatában kell a kedvezőbb testzsír arányra törekednünk.