„Pedig csak akkor tudom meg, ki ez az ember, ha szájamból való szóval szóltam hozzá;

nőről, csak akkor szereztem tapasztalatot, ha megcsókoltam; csak akkor tettem valamit magamévá, ha megettem.”

(Hamvas Béla: A bor filozófiája)

Az evés és a szex. Gyönyör anya Castor és Pollux-a. De hogy került egy ilyen téma az asztalra? A legutóbbi alkalommal a biokémia vizein eveztünk, és Kéri professzor úr a kinázok titokzatos, de laikus bölcsész padtársainknak annak is maradó világába kalauzolt bennünket.  Most Albi prof életigenlését vettük a menüre, és abba engedtünk egy kis betekintést, hogy a két legősibb örömforrás milyen szerepet játszott életében. A két varázslatos világ közt lévő, valójában igen szoros kapcsolatról tartotta emlékvacsoránkon Bagdy Emőke a bevezető, gondolatébresztő előadását. Aztán Szent-Györgyivel kapcsolatban tovább is gondolkodtunk, plenárisan és az asztaloknál is. Először arról szóltunk, milyen szerepet játszott az evés az életében, illetve mit köszönhet neki a gasztronómia, aztán szót ejtettünk élete édes ízeiről, ami sokszor volt számára keserű csokoládé. Sok történet került elő, íme egy-két morzsa.

Egy nyári nap a vidéki kúria teraszáról a madarak száz irányban rebbentek szét, amikor a családi viharfelhőkből lesújtott a dörgedelem: „Akkor te majd mindegy-et eszel!”. Így rivallt Nagyrápolti Szent-Györgyi Miklós fiára, Imre Albertre. Ralph Moss, Szent-Györgyi életrajzírója említette ezt a történetet könyvében.  Az előzmény az volt, hogy Albert apja nagyon szeretett enni és a nyaralások alkalmával mindig a napi menü megbeszélése volt a családi programok csúcspontja. Mikor megkérdezték Albertet, hogy mit is enne ebédre, egy  „mindegy” röppent el a fiatalúr szájáról, ami felbőszítette az ételekért végtelenségig rajongó, gazdálkodó apát. Azt leszögezhetjük, hogy apjával ellentétben az étkezés nem játszott központi szerepet a tudós életében. Kivéve, amikor nem volt mit enni. Szent-Györgyiék, jórészt Albert bátyja szerencsétlen spekulációi miatt, szinte egész vagyonukat elvesztették a Tanácsköztársaság előtt- alatt. (Tehát nem a Kun-Szamuely tandem fosztotta ki őket, hiszen az ekkor elkobzott vagyonokat az eredeti tulajdonosok a Horthy – hatalomtól visszakapták.)  Albert a maradék kis pénzzel a zsebében egyik nyugati kutató állásból a másikba tántorgott, maga után vonszolva fiatal feleségét és leányát. Volt, amikor tényleg nem volt mit enniük, sőt, Albert az éhség ödéma tüneteivel küzdött. Később sem a konyha volt a béke szigete, hanem a laboratórium. Amit viszont felismert, hogy a közös étkezések egymáshoz közelebb hozzák az asztal körül ülőket. Amikor Cambridge-ből Szegedre került, ragaszkodott hozzá, hogy maga válogassa ki munkatársait. Új csapatot kellett építenie és a tanszéken a kezdeti tartózkodás legyűrésére közös reggeliket vezetett be, ami jótékony hatásúnak bizonyult. De Szent-Györgyi gasztronómiai vonatkozása nem áll meg itt. Hiszen csak ő fedezte fel, és izolálta először a C vitamint, és ne felejtsük el, a skorbut ekkor még Európa egyes részein létező betegség volt, ami helyes táplálkozással megelőzhető.  És ez, tudományos jelentősége mellett, a magyar és nem túlzás, a nemzetközi étkezési kultúrára is hatással volt. Magyar viszonylatban a gazdasági vonatkozásokat is érdemes megemlíteni. Egy ország kulináris kultúrája meghatározott a piacain fellelhető nyersanyagok által. Miből, milyenből, mennyi van, a termelők biztos piacra számíthatnak-e vagy csak vegetálnak termékeikkel? Amikor híre ment, hogy a szegedi paprikában mennyi C-vitamin van, a szegedi fűszerpaprika világszerte keresett lett, vagonszámra jöttek a megrendelések. A termelők alig győzték. A tudós nem reklámozta, hogy nem a szegedi fűszerpaprikából vonta ki nagy mennyiségben a vitamint, hanem a paradicsom paprikából. Ez utóbbi szállítási , tárolási problémáival közel sem jelentett volna akkora gazdasági hasznot a régiónak, mint az ebből a szempontból jóval előnyösebb fűszer paprika.  De a helyi káposzta termelők sem panaszkodhattak. Egyik napról a másikra aranyba borultak a káposztás standok. A zöldség szintén gazdag C-vitamin forrás, s a kezdeti időkben a fehér köpenyes hallgatók és kutatók mindent felvásároltak a szegedi piacon, így az addig előállított pár grammos kristályos vitamin mennyiségét rövid időn belül több tízkilósra növelték. Minden munkatárs zöldséget szeletelt, úgy nézett ki az egész intézet, mint egy káposzta savanyító. Tehát a gasztronómia, ha áttételesen is, de teret nyit nekünk Szent-Györgyi sokrétű jelentőségének alaposabb megismeréséhez. Ami személyes életét illeti, azt sokkal inkább alakította az oralitáshoz szintén kapcsolható másik terület, a testiség.

Mélyen vallásos volt, de fiatal, jóképű orvosként a kínok, kínját állta ki, mert a kaszárnya és cselédszoba szerelmeket rangon, mármint emberi rangon alulinak tartotta. Más lehetőség meg nem kínálkozott. Erről Moss-nak így vall:

“Az én társadalmi osztályomban egy „rendes” lánnyal még szülei lakásán sem lehetett kísérõ (többnyire egy idõsebb hölgy) jelenléte nélkül beszélgetni. A lányokat annál vonzóbbaknak tartották, minél kevesebbet tudtak a szexrõl. Az erkölcsre hivatkozva ragaszkodtak ezekhez a szokásokhoz, de csak vég nélküli szenvedést, lelki problémákat és pszichés aberrációkat okoztak velük. “

Maradt a nősülés, elvette Demény Kornéliát, a Magyar Posta akkori vezérigazgatójának gyönyörű  lányát. Gazdag családi háttérrel rendelkeztek,  szerették a sportot, a természetet, és fiatalok, talán túl fiatalok voltak. Albi a későbbi utazások és nélkülözések alatt teljesen elhanyagolta feleségét. Azt nem lehet tudni, hogy a holland kutató labor jó kiállású vezetője célt ért-e a férje által méltatlanul mellőzött Nellinél, de hevesen udvarolt a volt lovassági tiszt, az biztos. Aminek a vége egy viharos veszekedés és Albert állásának megszűnése lett. Házasságának további, szinte bulvárszerű fordulatai is azt tanúsítják, hogy „nem adtak egymásnak eleget enni”. Állítólag, ez már Szegeden történt, a feleség saját bejárónőjükkel vigasztalódott, és amikor férjével kísérletet téve a házasság megmentésére, elutaztak, akkor a becsapott szerető fegyverrel tört rájuk. Végül, aztán elváltak. Szent-Györgyi egész életében imponálni akart a nőknek, sokat adott fizikai állapotára és reménytelenül kergette a szerelmet. Többször nősült, és megette a méreg, mikor azt látta, hogy az idős Kodály milyen fiatal, csinos feleségre tett szert. Úgy gondolta, hogy túl a hetedik ikszen ez neki is jár. Ám csak azt érte el, hogy utolsó, ha nem is huszonéves, de nála azért jóval fiatalabb felesége vérszerinti családjától teljesen elszakította, és magát teljesen kiszolgáltatottá tette.

Emőke nagymamájának tanácsa nőgenerációk bölcsessége (volt). Etesd a bestiát, bármilyen értelemben éhes is, így asztaltól, ágytól sosem kell elválnotok. Nos Szent-Györgyi élete is ennek a bölcsességnek, illetve hiányának a példája.

Az előadást hallgassátok meg, örültünk, hogy végre egy kicsit más témában is hallhattuk a professzor asszonyt. Még előtte köszöntöttük Emőkét Prima Primissima jelölése alkalmából is, Lackfi János barátunk által neki dedikált kötettel. Egyébként, személyiségéről sokat elárul, hogy a Kertipadtól tudta meg, hogy jelölték a díjra. Tehát a jelölés napján nem keresgélte saját nevét a listán. Amikor mondtam neki, akkor sem akarta elhinni, valami tévedésnek gondolta. No comment. A menü igazi élmény volt, Lajosnak és az Atakám csapatnak hála. Galának (Galántai Zsoltnak) is köszönjük a népdalfeldolgozásokat, sokszor szeretnénk még hallgatni és persze, énekelni is. Alkalomról gondoskodunk, ezt ígérhetem. De addig még sokat főzünk együtt. És ha Szegeden jártok, nézzétek meg Szent-Györgyi első egész alakos szobrát, nem is kérdés, hogy nagy adósságot törlesztve avatták a közelmúltban Bíró Lajos (nem Bock bisztró) alkotását. Talán egyszer még az egyetem is felveszi a nevét és szellemisége ismét visszaköltözik az egyetem falai közé. Ránk férne.