Főzött, főz, szakács – Indul a második Czifray versenykurzus

Két év, (három gyerek, négy kerék) és öt forduló. Mi az? Április 21-ével kezdetét veszi a második Czifray versenykurzus. A francia mintára létrehozott több fordulós tehetségkutató anti-aszpikszobrász versenyt a Magyar Gasztronómiai Egyesület indította el. A célja egyértelműen az volt, hogy a BNV nagydíjas látvány pékek helyett, modern, de autentikus alapokra építkező precíz technológiát és innováción alapuló szakmai tudást elsajátító szakácsok száma gyarapodjon. Vagyis nemcsak arról van szó, hogy a séfek a tudásukról adjanak számot, hanem arról is, hogy használják fel a szervezők által adott ötleteket, merítsenek ihletet az előírt változatos alapanyagokból és fordulóról fordulóra fejlődjenek. Így képződik, talán, egy új nemzedék, amelyik gyógyítani hivatott az elmúlt évtizedek által a vendégek gyomrán és a közízlésen okozott fekélyeket. A szó minden értelmében ízlésformáló, hiszen ellentétben a szakácsolimpiák korával, itt az íz háromszor annyi pontot jelent, mint a tálalás (az íz 60, a tálalás 20 pont). A verseny selejtező. Selejtezi a hazai gasztronómiából a dohos díszleteket, a világhírű magyar konyha mítoszának falvédő szintű igazságtartalmát, az ungarische Pulihund és Rigo Janosch romantikáján megélő tömegétkeztetést, szóval az egész gasztro-Kádár kultuszt.

A versenyzőknek előre megadott témára egyedül, meghatározott időn belül kell elkészíteni a kompozíciókat. A díjak nem súlyos aranyérmek, melyek ételfutár tábornokok brezsnyevi mellét ékesítik. Hanem pl. Michelin csillagos éttermekben továbbképzési lehetőség, tanulást szolgáló könyvek, vagy akár a névadó által írt eredeti szakácskönyv.

Hogy ki volt Czifray István, nem tudjuk pontosan. Csak a monogram biztos, a Czifray név is csak utólag jelent meg, valószínű az ismert kezdőbetűk találomra történő kiegészítése. Legtöbbször József nádor udvari szakácsának nevezik, ami olvasva az 1816-os első kiadás borítóját, meglepő, hiszen maga Cz.I. rögzíti, hogy a nádor „fő szakács mestere útmutatása szerint” jegyezte le a legújabb magyar szakács-könyvet, tehát nem ő maga a főszakács. Fehér Béla utalt rá, hogy kutatásai talán megoldják a rejtélyt, ugyanis rábukkant egy 1818-as folyóiratban az első kötetet kiadó Trattner János listájára, ahol a kiadott művek listáján Czövek István teológus-jogász professzor nevével szerepel egy szakácskönyv, még a cím is egyezik (link). Nem lenne meglepő, ha beigazolódna ez a verzió, hiszen Czövek nemcsak a jogtudomány területén alkotott maradandót, hanem más területeken is kalandozott. Ő írta a „Legújabb és leghasznosabb méhészkönyvet”, korának legszínvonalasabb méhészkönyvét is. A Legújabb Magyar Szakács-könyv izgalmas olvasmány, azoknak is ajánlható, akik ritkán, vagy egyáltalán nem főznek, de szeretik a régi, veretes nyelvezetet, a modernkor dzsungelében elidőznek a szépség és a tartalom tisztásán, mondjuk a hasonló mondatokat olvasván:

„…gyönyörűséggel lehet tapasztalni, hogy a melly konyhában a rend, tisztaság, szorgalmatosság kezet fogva uralkodnak, ott az uraságok még eggyszer annyi appetitussal ebédelnek, s annak nyugodalom és egésség bizonyos jutalma.”

Szinte ott ülünk a teraszon az alcsútdobozi birtok pálmaházai mellett, egy korabeli kiadós ebéd után nyugalomban és egészségesen, a hűs pohárral a kézben.

És ha azt olvassuk, hogy:

„ A bévásárláskor jó étkeknek valót kell venni, hogy egy-két garas miatt forintokat ne veszítsünk,..”

akkor feltehetjük a kérdést, hogy a magyar léleknek mi ád nagyobb enyhülést: ha Freud, vagy Czifray/Czövek bölcsességekkel „fűszerszámozza” az életét. Részemről ebben a pillanatban nem kérdéses a válasz.

(A tavalyi győztes Horváth Szilveszter, a győri La Maréda séfje, az étterem honlapján a Chéf és konyha alatt megtaláljátok a győztes tányért is. link)