Távolról futok neki, de világos lesz, miért. Corvin Mátyás európai mértékkel is jelentős uralkodó volt. Optimistaként hiszem, ezért hagyott minden királynál nagyobb lenyomatot a magyar néplélekben és nem az utána következő hanyatlás miatt. Míg pl. Szent Istvánról a szörényibródys átírat kivételével  egyetlen történetet, legendát, a koronázási év kivételével talán még tényadatot sem ismer egy átlag magyar (az újszocialista kormány alatt keletkezett „  Szent jobbtól a balfaszig” c. történelmi összefoglalót nem tartom annak) , addig Mátyásról egyből sorolja: Duna jege,  kutya vásár, Fekete Sereg, behódolt Bécs, oda az igazság. Mégis, a Mátyás-témát egyik zeneszerzőnk, vagy újkori költőnk sem tudta feldolgozni.

Állítólag (Vas István szerint), próbálkozott vele két „fejedelmünk” , Arany és Babits is, kb. hasonló, vagyis semmilyen eredménnyel. Valahogy nem tudták megragadni, vagy szerintem inkább kiragadni abból a sűrű szövedékből, amiben meggyökeresedett. Van azonban nemzetközi szinten olyan Mátyásnál is híresebb magyar, aki ebből a szempontból még nála is rosszabbul járt. Nem nehéz kitalálni, Szent-Györgyire gondolok.

Változatos, hollywoodi vászonra kívánkozó, kalandokkal teli élete, találó mondásai, nemzetközileg ismert és elismert munkássága mind tálcán kínálná a lehetőségeket, hogy egy újkori nemzeti hősünk lehessen. Keresztény magyar, akit humanizmusa a magyar síkságon is minden akkori gyalázatos ideológia  fölé emelt. A diákok között nem volt hajlandó származási alapon különbséget tenni, a szovjetek Finnország elleni agresszióját elítélte és Nobel díját küldte el megsegítésükre és még sorolhatnánk a végtelenségig. „Az egyetlen magyarországi Nobel-díjas”, amit talán válaszul kapunk, ha személyére kérdezünk. Beleragadt ebbe a szerepbe, és nincs olyan rendező, aki egy új szereposztásra képes lenne. Mi lehet ennek az oka?

Találgassunk. A prof személye aligha. A telekommunikáció korszakában sem várhatunk a túlvilágról elektronikus üzeneteket a tárgyban” Üzenetem a mának” megjelöléssel. Marad a másik, kétségkívül munkásabb verzió. Vagyis, a korábbi, igencsak tartalmas életútból nekünk kellene kihámozni azt, ami szánt némi barázdát a sima szittya szürkeállományokon. Nem lesz könnyű. Magam is tanultam azon a tanszéken, ahol „Albi” prof tanított és dolgozott. Valami emlékszoba talán volt a szokásos, „ tudós pipája” műtárgyakkal, és az” elmélyülten dolgozó Nobel díjas” c. képekkel, (mint Lenin szobám falán) de diáktársaimmal a személyi kultusznak a legcsekélyebb jelét sem tapasztaltuk.

Nem is építettük, pedig, a maga korában diák idol volt (leszámítva egy-két túlmozgásos ébredő magyar medikust). Fogalmunk sem volt, hogy milyen szolid körülmények között alkotott világraszólót. Egyszerűen nem volt téma sem az előadásokon, sem a hallgatók között. Megnéztem azt a biokémia könyvet, amiből tanultunk (Szent-Györgyi biokémikus volt). Hát nem átlapoztam a róla szóló fejezetet! Ja, hogy nem is volt ilyen! Akkor a fotográfiáját nem vettem észre. Barátom, ha képeket akarsz, akkor nézegesd a dm-es kupongyűjtögetős füzetedet, vagy ha ez derogál, akkor Korniss albumokat. Hogy a név-és tárgymutatóban az  „sz” betűnél nem hogy kivastagítva, de egyáltalán nem említik önálló címszóként a nevét? Szóval ez mind lehetséges ok. De inkább csak tünet. Jelzi, hogy mennyire nem értékeltük őt. Hangsúlyozom, ez már nem a cocialista éra volt. S a helyzet nem javul. Ma már egyetem sem viseli a nevét, maradt a szokásos emlékszoba. Szobra, meg pláne nincsen. Belegondolok, hogy kinek a szobrairól folyik vita a közéletben!

Mit lehet tenni? Az ő példáját követve, a magyar kesergés helyett inspirációt jelentsenek a nekünk nem tetsző helyzetek. Az apropó adott. Ebben az évben 75 éve annak, hogy a svéd akadémián az elnöknek a „Király beszédé”-ben látottakhoz hasonló kihívásnak kellett megfelelnie. Bármelyik  izlandi vulkán nevének jobban örült volna, de hát Szent-Györgyi nevét kellett megtanulni és kiejteni. (A C-vitamin felfedezésének elsődlegességi vitájának kapcsán ez az egyetlen érv, ami Szent-Györgyi Nobel díja ellen szólt). Erről az évfordulóról Szegeden rendeztek egy nívós konferenciát, de ez annyit változtatott a tudós országos elismertségén, mint a „nagyon szakemberek” által a 14 éveseknek kötelezően előírt Homérosz Iliásza a diákok irodalmi fogékonyságán.

Szóval, tegyük azt, amit akkor, diákként elmulasztottunk! Tegyünk kísérletet arra, hogy Szent-Györgyit és munkásságát a civil társadalmi tudatba, ha nem is az őt megillető helyre (legyen úgy), de mindenképp a jelenleginél előrébb helyezzük.

Egy nagyon fontos dolgot megtanultam tőle. „Ha új témát választasz,. Láss hozzá mindjárt a munkához – bármit kutathatsz, csak csináld!”  Ez a biztatás sokszor segített már életemben, bár olykor a következő  vigasztalás sem jött tőle rosszul: „Még az sem baj, ha nincs valami nagy ötleted,”.  Stimulus, inspiráció, cselekvés. Nem tudom, meddig jutunk, de elkezdjük.

Meghirdetjük a C-vitamin világnapját, l’hommage à Szent-Györgyi. Találkozunk minden évben, Szent-Györgyi születésnapját (szeptember 16.) követő első hétvégén. Nyitórendezvény, 2012.szeptember 21. Meghívó a honlapon. (Ja, és a Műcsarnokba menjetek el!)

Yousee